Szigetvár várának kiemelt történelmi jelentősége van hazánk történelmében, köszönhetően az 1500-as évek török hódításainak, valamint az ezt megakadályozó, lelassító 1566-os szigetvári ostromnak.

A vár eredetileg a régészeti kutatások alapján egy kör alapterületű, magas öregtorony lehetett, melyet a négyzetes udvaron kőfalak vettek körbe. Ebből alakult aztán ki az a vár, amely képes volt a több tízezer főt számláló török seregnek is 34 napig ellenállni. Ezt a hősies ellenállást ünnepli a város kb. 150 éve minden évben a Zrínyi Napok alkalmával, melyet az ostrom idejében, szeptember elején rendeznek meg a városban.

Az első komoly ostromot 1556-ban verték vissza a várvédők, ekkor még Horváth Márk vezetésével. Az ostrom során megrongálódott várat a kapitány vezetésével és olasz mérnökök bevonásával a legkorszerűbb haditechnikai módszereket felhasználva építették újjá, ami jelentős segítséget jelentett a későbbi, 1566-os ostrom során, ugyanis ekkorra a vár hazánk legerősebb, legfelkészültebb végvára volt.

Ekkorra már Zrínyi Miklós volt a várkapitány, neki kellett visszavernie a nagyjából 50.000 fős török sereget, mindössze 2.500 saját katonájával. 34 napig álltak ellen a súlyos haderőnek a várvédők, azonban alul maradtak a küzdelmekben. A vár bevétele után a törökök azonnal megkezdték az erőd és a település újjáépítését. Magát a várat tégla-, illetve kőfalakkal erősítették meg, ekkor nyerte el a vár a mai formáját. 1689-ben került a Habsburg hatalom birtokába a hatalmas erődítmény, melynek ostromával a Rákóczi-szabadságharc felkelői sem mertek kísérletezni.